A lóbabbal először egykori szomszédunk, egy arab származású, kitűnően főző lány konyhájában találkoztam. Elképesztően finom ételt készített belőle, bár ő ezt elég sok alapanyagból képes megtenni. Soha azelőtt nem láttam még ilyen különös formájú, hatalmas babszemeket. Aztán egy időre megfeledkeztem róla, egészen addig, amíg magam is böngészni kezdtem a szakácskönyveket. Lóbab, zsenge lóbab, lóbab nyersen – folyton ezekbe botlottam. Így jár az ember, ha a nemzetközi konyha remekeit szeretné itthon elkészíteni.

 

Így aztán a lóbab is bekerült a termeszteni kívánt zöldségek körébe. Zsengén akár nyersen is fogyasztható, rengeteg értékes tápanyagot, fehérjét, keményítőt, ásványi anyagokat és vitaminokat (A, B1, B2, C és PP) tartalmaz. Éretlen állapotban húsos hüvelye is ehető, később kiszárad és megbarnul. Az állatok is szeretik, nem puffadnak tőle.

 

Mint a pillangósvirágúak általában, ez is kitűnő talajjavító: lazítja és nitrogénben gazdagítja a talajt. A félárnyékot elviseli, bár napon több termést hoz. Eléggé víz- és tápanyagigényes. Lombja jó zöldtrágya (ha beássuk) vagy a komposzt értékes összetevője.

 

Én a Hangdown fajtát vetem, amint elmúlik ez a szibériai időjárás. Ez nem annyira korai fajta, hüvelyenként 4-5 középnagy szemet hoz. Legkésőbb március közepéig a talajba kell kerülnie. Nem fog elfagyni, jól bírja a kora tavaszt. Ez egy zöld magvú fajta, viszonylag későn érik be. Vigyázzunk a levéltetvekkel és a vándorpoloskával! Utóbbi elől lehet, hogy csak elenni tudjuk…