Gyönyörűen felfutott a tűzbab a támasztékára, csodás virágai is lettek. Aztán megjelentek a hüvelyek, már kezdtem is dörzsölni a markom, hogy milyen jót szüretelünk hamarosan. Egyszer csak megjelentek a lények: feketék, pöttyösek, kisebbek, nagyobbak, jellegzetesen poloskaformájúak. Tulajdonképpen szépek voltak, csak hát éppen a babomat ették. Szívókájukat a hüvelyekbe mélyesztve ácsorogtak. Egyre nagyobbra nőttek, már néhány rendes poloska méretű, zöld jószág is volt köztük. A bab végül a kukában végezte. Egyéb növényen nem láttam: ma már tudom, hogy csak szerencsém volt, többféle növény is megfelel az ízlésének (pl. paradicsom, uborka, paprika, dísznövények).

 

Frissen betelepült kártevőről van szó: ő a zöld vándorpoloska. Zöld ugyan csak teljesen kifejlett állapotában lesz, eleinte inkább fekete, fehér és sárga pöttyökkel, később piros foltokkal. Eredetileg a meleg éghajlatot kedveli, de hála a globális felmelegedésnek már a ködös Albionban is megtelepedett. Ha éppen nem szív vele, szívókáját a hasa alá csapva tartja. Ha megtámadják, szörnyű büdös váladékot választ ki, így elmegy tőle a rovarra éhes ragadozó kedve. Emésztőnedveit a növénybe fecskendezi, majd kiszippantja az így feldolgozott étket. Amit megmászik, ehetetlenné válik: beszennyezi emésztőnedvével, bűzmirigyének váladékával, ürülékével.

 

A rovarölő szerek ugyan hatásosak ellene, de amikor a termés már érőben van, inkább kerüljük a használatukat. Végülis mindegy, hogy ők eszik meg vagy a vegyszer miatt lesz ehetetlen. Megoldás lehet viszont a csalinövény ültetése (nálunk a bab lett az, bár nem annak szántam), és az azon való célzott irtás. Így a fő növényeinket talán elkerülik.

 

Dísznövényeken használhatunk rovarölő szert, ha nagy a baj, így gyéríthetjük az áttelelő egyedek számát. Sajnos, mivel inváziós faj, megszabadulni tőle elég nehéz. Idén tesztelek rajta egy kifejezetten bio szert: ha beválik, mindenképpen megírom.