Régebben kedveltem a macskákat. Az édes, bájosan esetlen mozgású kiscicákat és a kecses, öntörvényű nagyokat. Sosem voltam a rajongójuk, mert lerí róluk, hogy felsőbbrendűnek tartják magukat nálam. Márpedig én az egyenrangú kapcsolatok híve vagyok, ezért nem készültem macskát tartani. Azért titokban picit csodáltam őket. Mostanáig.