Emlékeim szerint gyerekkorunkban nővérem kedvence volt a lucullus paradicsom. Én a vékonyabb héjú, édesebb fajtákat kedveltem jobban. De tulajdonképpen mindegy is volt, csak finom, napon érett legyen. Nyáron még ki lehet fogni ilyeneket a piacon, de a saját kertben termett az igazi, frissen leszedve és napsütéstől langyosan fogyasztva. A nyár íze…

 

Gyerekkoromban sokkal többször láttam lucullus paradicsomot a zöldségesnél is és a kertekben is. Befőzéshez, szósz készítéséhez, aszalni, szárítani ez az igazi. Vastag a húsa és alacsonyabb a víztartalma a többi paradicsoménál (frissen én ezért szeretem kevésbé), kellemesen savas, finom íze van. Ha szószt főzünk, nem kell órákig forralni, mire megfelelő állagú lesz. Ha valaki az olasz konyha kedvelője, a receptekben szinte mindig ezzel a fajtával találkozik.

 

Nyári kedvencem, a paradicsomos bruschetta is ebből lehet a legfinomabb, a sima fajtákból nekem nagyon sok levet engedett. Így (is) készülhet:

 

 

A San Marzano olasz lucullus paradicsom, ilyet is fogok idén ültetni. Nagyon bőtermő, alacsony bokorrá fejlődik, nem kell támogatni. Már alig várom...