Gyakori az erdőben, ritka a kertekben, pedig gyönyörű bokor. A termése ehető, sőt egészséges és finom is. Mi az? Aki erdő közelében nőtt fel, előnyben van. Én, városiként, nemrég találkoztam csak vele, de nagy kedvencem lett. A som.

 

Kertünknek nagyon sok az árnyékos része, amit nem egyszerű beültetni. Főleg, ha nem törpe talajtakaró növényeket szeretne az ember, hanem valami olyat, ami szomszéd oldalhatárra épített ronda nyári konyháját is takarja valamelyest. Leértékelt növények közt válogattunk éppen egy nagy kertészetben, amikor megakadt a szemünk egy hatalmas cserjén. Teljesen ideális növény: szereti az árnyékot, roppant igénytelen, de szép és még gyümölcse is van! Haza is vit(et)tük gyorsan. Azóta még egy költözött a kertbe, de gyanítom, hogy még nem ért véget a som térhódítása nálunk.

 

Kora tavasszal virágba borul, ez az egyik első eledele a méheknek. Nem baj az, ha odaszoknak, mire jön a gyümölcsfák virágzása. Utána szép, bordázott leveleket hoz, és sűrű bokorrá fejlődik. Elég nagy termetű lesz (3,5-4 m), de nekünk pont ez kellett.

 

A gyümölcse C-vitaminban gazdag és nagyon savanyú: engem kicsit éretlen cseresznyére emlékeztet az íze. A gyerekek (saját és szomszéd) nyár végén beálltak a bokor alá, és addig nem távoztak onnan, amíg le nem legelték az összes bogyót. Ezzel ugyan elszálltak a somlekvár-főzési ambícióim egy évre, de hát nem ez számít. Pedig azt mondják, vadhúsok mellé nagyon finom az a lekvár. Ki evett már ilyet?