biokiskert

Vannak helyek amelyek egyszerűen szelesek. Valahogy mindig fúj, mindig ugyanonnan. Ez sem embernek, sem növénynek nem jó, de ha már ilyen a telek, ne költözzünk, inkább tegyünk valamit. Akkor is érdemes valamilyen trükkhöz folyamodni, ha nem különösebben szeles a kert, de védeni akarjuk az ott lévő növényeket, például a veteményest. Vagy a teraszt, pihenőhelyet, medencét, kerti tavat.

A Biokiskert saját bőrén ill. kertjén tesztelt termékei közül következzen a Natur Biokal termékek egy igen népszerű tagja: a tápkocka. Nagyon megörültem neki, mert talajfertőtlenítő hatással is rendelkezik. Tavaly nálunk a retek kihúzás után rögtön a kukában landolt, mert tele volt kukaccal. Nagyon mérges voltam rájuk, mert imádom a retket. Többen is javasolták, hogy a magok mellé vessek egy kis rovarirtót is, de ez a módszer nem nyerte el a tetszésem. Így azon növények közé, amelyeknek a föld alatti részére pályázom, tápkockákat ültettem. A palánták alá is. Az újonnan ültetett dísznövények is kaptak, sőt, a régebbi, nem túl fitt növények mellé is beástam egyet-kettőt. Íme az eddigi tapasztalatok:

Ha valaki tudja, mi a haszna a szúnyognak, ossza meg velem! Jó, néhány állat szereti őket, meg a lárvái is etetnek halakat, de úgy tűnik, nem túl hatékonyak ezek az állatok. Túl sok szúnyogot hagynak. Amint az első szúnyog feltűnik a légtérben, megkeres engem, és jól megcsíp. Még a farmert is átszúrja, talán ha űrruhát húznék, megvédhetném magam. Mellettem nyugodtan ücsöröghet bárki, őt nem fogják csípni. Simán magamhoz vonzom a környék szúnyogállományát.

Én szeretem az állatokat. Tényleg. Általában szépnek tartom őket, még azokat is, amelyeket nem szívesen vennék kézbe, sőt, ha rám másznának, sikítanék. Egy kivétel van: a meztelen csiga. Még képen nézve is kiráz tőle a hideg. Ellenérzésem egyik oka az lehet, hogy léptem már rá (véletlenül) nagyobb példányra: horror élmény volt.

A tavalyi év nagyon tetszett nekik, jó sok volt az eső. Idén is megjelentek. Szerencsére a barna giga fajtából csak néhányat láttam, a kicsi feketébe gyakrabban botlottam bele (az sem szép, de kicsiben elviselhetőbb). Ha csak esztétikai problémám lenne velük, azt még elviselném. De hogy pont azt egyék, amit én is akarok! Nagyon nehéz velük harcolni, de nézzük, mit tárazzunk be ellenük:

Ha az ember árulni kezd valamit, ki is próbálja. Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert a saját igényem adta az ötletet az értékesített áruk köréhez. Én magam szerettem volna biokiskertet, és mivel nehezen találtam hozzávalókat, úgy döntöttem, felkutatom őket és megosztom mindenkivel. Izgatottan próbálgattam a termékeket, lassan látom az eredményt is. Nézzük először a bio vetőmagokat!

Gyakran olvasom, hogy a palánták minősége nagyon fontos - és tényleg az, ha vásároljuk őket. Ebben az esetben valóban jól meg kell nézni, hogy a növény ne legyen megnyúlt, ide-oda dőlő, halványzöld színű, beteges vagy deformált levelű. Nem kell azonban ilyen szigorúnak lennünk a saját magunk nevelte palántákkal szemben, főleg, ha jó minőségű vetőmagot vásároltunk. Ez egyébként a kész palánta legfőbb hátránya: ha nem ismerjük jól, akitől vesszük, nem tudhatjuk, milyen maga a fajta.

Szerencsére nem minket (bár filmen már láttunk ilyet), csak a veteményt. Vagy a fűmagot: próbáltuk pótolni idén a gyerekek által kijárt füvet a csúszda alja-feljárata útvonalon, de a fenyőfánkon fészkelő gyönyörű gerlepár akkurátusan felszedegette az összes fűmagot. A veteményben nálunk nem okoznak nagy gondot a madarak, mert közel van a házhoz és sűrűn járnak erre a szomszéd macskái, de van, ahol szinte mindent kicsipegetnek. Ilyenkor a legmadárbarátabb kertész is próbál tenni valamit, hogy megóvja kertjét az éhes hadtól.

Kertes házba költözésünk után erősen megdöbbentett minket, hogy milyen kicsi a házhoz tartozó kuka. Az még érthető, hogy költözés után sok a szemét, na de két hónap után is? Persze lehet nagyobbat kérni, esetleg két kicsit, de annak a költsége is dupla. Hiába, a kertes ház tudatosságra neveli az embert: bevezettük a szelektív hulladékgyűjtést és beszereztük a kerti komposztálót. Szelektíven addig csak a műanyag flakonokat gyűjtöttük, most már mindent, amit lehet. Ez volt az egyszerűbb része a tervnek.

Na de a komposzt?! Minél többet olvastam a komposztálásról, annál jobban elbizonytalanodtam.

Kicsi a kert, ez már világosan látszik. Itt van még egy pár paradicsompalánta (egy csomót már elajándékoztam), a chili palántákat is el kéne már ültetni, pedig már ültettem belőle, de még mindig keresi a helyét hét kis növényke. Hova tegyem a cukkiniket? Háromnak van hely, de van hat szép palántám, és különböző fajták, nem dobhatom ki, különben is, szeretjük. És a padlizsán? Hát nem kikelt minden elültetett szem? Az édesköményeket már besuvasztottam a szabadon marad lyukakba, számolgatva, hogy mire megnőnek, a mellette lévő növény már leterem és elkerül onnan. De pl. a bokorbabnak még nincs helye, pedig azt nagyon szeretnék!

Itt a jó idő, tele lettünk bogarakkal. Mióta kertünk van, más szemmel nézek rájuk, de azért az ízeltlábúaktól még mindig tartok egy kicsit. Gyorsak, másznak, leszállópályának néznek. Most már nem ugrom hárommétereset visítva ilyen esetben, hanem finoman leteszem a rajtam parkoló állatot és csak utána ráz ki a hideg. Most egy fekete fejű, lábú, szárnyú, narancssárga torú és portohú rovar szállta meg a kertet. Rengeteg van belőlük, itt randizgatnak az orrom előtt. Reméltem, hogy barátok, de azért utánanéztem, kik is ők.