Főzőtudományom és ízlésem fejlődését talán a fűszerhasználat jellemzi leginkább. Otthonról a só – bors – pirospaprika – vegeta-mindenbe stílus jött velem első saját konyhámba, meg voltam róla győződve, hogy ebből áll a világ. Először azt fedeztem fel, hogy más fűszerek is léteznek. Aztán azt, hogy az ízfokozós fűszerkeverékek nem jók. Egyedül egy wok fűszerkeverék élte túl ezt a felismerést: ennek az az egyszerű oka, hogy ritkán használom ahhoz, hogy érdemes legyen ennyi különleges fűszert beszerezni (de még ez is változhat). Végül felfedeztem a fűszernövényeket és a friss fűszerek varázsát.

 

Először a szupermarketek polcain található példányokat próbáltam nyírás után új életre bírni, nem sok sikerrel. Társasházi erkélyünkre aztán beköltözött egy gömbfejű kis fa: egy érdekes formájúra nevelt rozmaring. Na, ez mindent túlélt, hektikus locsolási szokásaimtól kezdve a kemény telekig. Csak a kertes házba költözést nem. Itt viszont már a virágoskert van zsúfolva velük: rozmaring, zsálya, kakukkfű, szurokfű – ezek most is virítanak. A többiek majd nyáron térnek vissza.

 

A fűszernövények többsége napos helyre való. Kiválóan mutatnak a virágoskertben is, vagy akár egy dézsában. Sokan jó kísérői a zöldségnövényeknek, erős aromájuk segíthet a kártevők távoltartásában. Érdemes a konyhához közel ültetni őket, hogy bármikor kiléphessünk főzés közben egy illatos fűszercsokorért – akár télen is. Fontos a beszerzési forrás: vagy magunk vessük a magokat, vagy kertészetben szerezzük be a fiatal növényeket, így jobb eséllyel megmaradnak. Szerencsére ma már egyre nagyobb a választék belőlük. Annak is érdemes próbálkoznia velük, aki amúgy nem tervez veteményest.